A Daniel-kastély és a megkerült freskók
Ha felfedeznéd a középkori Erdélyt, Brassó környékén jársz és Segesvárra igyekszel, vagy épp fordítva, tégy egy kitérőt Mogyorósnál Olasztelek irányába.
Tudom, nem esik útba, de hidd el, megéri a fáradtságot!
Nekem egyszerű, Székelyudvarhely a világ közepe, karnyújtásnyira van tőle az összes erdélyi vár, kastély és műemlék.
Térjünk vissza a történethez.
Az olaszteleki Daniel-kastély
Első látásra nem is tűnik igazi kastélynak: nem övezi megerősített várfal, nem tartozik hozzá hatalmas földterület, amelyen festőien megbújhatna legalább egy kisebb falu és még tornyai sincsenek. Viszont karakteres, érdekes, maga a velünk élő történelem. És vendégszerető emberek lakják.
A kastély 1620 és 1680 között épült, több szakaszban, egy lebontott udvarház helyén és anyagából. Az idő folyamán több átalakításon és kiegészítésen esett át. Mai formáját 1884-ben nyerte el, jelenlegi tulajdonosai pedig a birtok területén épp egy külön épületen is dolgoznak, szállásbővítés celjából.
Egyike azon kastélyoknak, amelyek sikerrel vészelték át az államosítást és a kollektivizálást (magtárként és vegyszerraktárként is használták), valamint az ezt követő több éves tulajdonjogi hercehurcát.
Mai tulajdonosai szó szerint egy bukaresti apartman helyett választották a hazaköltözést és a kastély megvásárlását. Érdekes történet, hogyan bukkantak rá a hirdetésre és hogyan vágtak bele a projektbe.
A Rácz család kemény munkával és jelentős anyagi áldozattal alakította boutique szállóvá a sokat látott épületet. Meghallgatták a helyiek és a szakértők tanácsait, megmentették és közszemlére tették a Daniel család életének főbb mozzanatait bemutató fali freskókat.
Mind a 8 szobának külön témája van, általuk válik teljessé a kastély története.
A bútorokat a felújítás során megmentett faanyagokból készítették, illetve újították fel a helyi mesterek. Minden szobának saját neve van. A “Konstantinápoly szobában” az ágy fölötti freskón látható az Erdélyi Fejedelemség adóbeszolgáltatásának jelenete. A “Kapubehajtó szoba” nevét az egykori lovaskocsikat fogadó kapus lakrésze ihlette.. A “Hattyús lakosztály” ideális pihenőhelyet kínál fiatal házasoknak, szerelmeseknek. Nevét a család címerállata adta. A “Titkok kamrája” a felújítás idején került elő, falbontás után. Az “Erdővidéki lak” kőfalakkal és látható gerendákkal utal a régmúlt időkre. Az “Olaszteleki szállás” rusztikus berendezést kínál az erre vágyóknak. “Daniel Mihály gróf szobája” és “Haller Judit grófné szobája” is igazi múltidézés, hasonló hangulattal várhatták egykoron gazdáikat.
Ottjártunkkor minden szoba foglalt volt és úgy döntöttünk nem zavarjuk kiváncsiskodásunkkal a pihenésre vágyókat. Bár, mint említettem, a kedves vendéglátók szívesen megengedték volna, hogy bekukkantsunk abba a szobába, amelybe még nem érkeztek meg a vendégek. Semmi gond, amúgy is szándékunkban áll visszatérni.
Körbesétáltuk a birtokot, a vacsorán morfondírozva pedig megtudtuk, hogy a reggelinél kell igényelni a napi étkezést, ugyanis akár több órába is beletelhet, amíg elkészülnek az ételek. Ez így természetes egy kastélyban.
Az idő pedig a vendégnek dolgozik, ki lehet próbálni a vendéglátók által kínált különféle kastélybeli tevékenységeket.
Mi a pihenést és az olvasást választottuk a nagyszalonban.
A kandalló mellett üldögélve kedved támad bort kóstolni, sajtokat ízlelgetni, halk baráti beszélgetést folytatni. Elismerem, egy pillanatra elfogott a kísértés, hogy a motoros ruhát kisestélyire cseréljem. J
Persze mindez csak az érem egyik oldala, saját benyomások.. Fedezzétek fel ti is a Daniel-kastélyt, kár lenne kihagyni!