A torockószentgyörgyi vár legendája és a torockói napfelkelte misztériuma
Ha ismerjük a legendát, talán nem másztunk volna ilyen magasra… Vagy mégis? Torockószentgyörgyön biztosan szemedbe ötlik a várrom pompás látványa és akkor nehéz legyőzni a kényszert, hogy nekivágj az ösvénynek.
Vagy a járatlan útnak… Mi a domb aljában hagytuk az autót és a meredek oldaláról támadtuk meg az omladozó kőfalat. Miért is mentünk volna az ösvényen, mint bárki más.
Tulajdonképpen nem is kell sokat mászni. És ha bizonyításra szorulna a juhok es kecskék állandó jelenléte, akkor ezúton jelentjük, hogy vár körül komoly nyájak ostromolják a domboldalt.
Innen származik Erdély néhány gasztronómiai büszkesége, a torockói tejföl és a különféle sajtok méltán híresek. A manchesteri piacokon éppúgy keresik őket, mint az erdélyi góbévásárokon.
Hagyjuk a kecskéket legelészni, a torockói vár és a Székelykő legendákba burkolózik, térjünk hát vissza ezekhez.
A Habsburg ellenállás idejében, 1700 körül, a császári csapatok lerombolták a várat. Alig néhány domboldalnyi távolságra egy másik vár is állt valamelyik Thorockay gróf idejében, de ebből napjainkra sajnos hírmondó sem maradt.
Azt mesélik, hogy a két várat egy alagút kötötte össze és az egyik bejárat a torockói római-katolikus templomban rejtőzött.
Ehhez az alagúthoz csatlakozott az egykori borpince bejárata is, ahol a grófok értékes nemesbor gyűjteményét őrizték.
Innen ered két legenda:
Első Legenda:
Aki a grófi borok keresésére indul, sosem tér vissza.
Második legenda:
Grófkisasszony szelleme kísért a várban. Egy várostrom idején, miközben a gróf segítségért sietett, a nőket és a gyerekeket az alagútban rejtették el. Enikő grófkisasszony elért a várig az alagúton keresztül, de amikor a gróf halálhírét hozták, kétségbeesésében a mélybe vetette magát a várfalról.
Tehát a legenda szerint Enikő szelleme kísért a romok közt, bosszút állva azokon, akik a várba igyekeznek.
Azt hiszem rájött, hogy békés szándékkal közeledtünk.
Vagy pedig tudta, hogy fáradtak voltunk a Székelykő Kúriában elfogyasztott ebéd után.
Kipróbáltuk a hortobágyi húsos palacsintát es a tehéntúrós gombócot, de persze melegen ajánljuk a számtalan székely ételkülönlegességet is. Bár az árak merészek, kárpótolnak a finom ételek, a nagy adagok és a csodás kilátás.
Asztalnál ülve a Székelykő alatti völgyön pihenhet a szem. És az alvó Székelyen. 🙂
Ennek apropóján jut eszembe, a harmadik legenda azt állítja, hogy Torockón kétszer kel fel a nap. Előbb a láthatáron, majd pedig a Székelykő mögött.
Ha nem hiszitek, akkor ajánljuk a két éjszakás megszállást, Torockón, a Felső vagy az Alsó Piacsor bármelyik házában.
Mellékes melyikben, az ófalu házai eredeti állapotukban és szépségükben örvendeztetik meg az ide betérőket, nemhiába kapott a falu Europa Nostra – díjat a kulturális örökség megőrzéséért.
Az árak a földön járnak: Ági Panzió 40 lej/fő/éjszaka, Piroska Panzió 35 lej/fő/éjszaka, Kristály Panzió 40 lej/fő/éjszaka.
Tavasszal mindenképpen visszatérünk, sajnos télen zárva találtuk a panziókat, a kisebb vendéglőket és a múzeumot.
Valószínüleg Kolozsvárra is átruccanunk, a finom káposzta reményében.
Egyre gyűlnek hétvégi terveink!