Segesvár, érkezem!

Milyen szomorú időre ébredtem péntek reggel! Máskor is elhagyott az ihlet, de most az eső még rátett egy lapáttal. Valami finomra vágytam és némi színre a szürkeség után.

Otthagyva reggeli kávémat, néhány perc múlva már a Szűcs-torony felé vezetett a waze. Egy ora múltán pedig az Óratorony alatti parkolóban kerestem az útmutatást.

Emiatt kár volt stresszelnem, gyakorlatilag 100 méterenként utadba akad egy info point és iránymutató táblákból sincs hiány. Nekem azonban nem várt utikalauzom akadt, fojtott nyávogással adta tudomásomra jelenlétét. Monknak kereszteltem 🙂

Monk néhány simogatás és a vártemplom melletti séta után lemondott rólam, én pedig gyerekkori emlékeimből kiindulva sütivadászatra indultam. Többet is találtam, bőséges, akár 2-3 személynek elegendő reggeli menüt, tizenkét variációban.

Egy cicussal osztoztam. Látszott rajta, ez az ő bejáratott helye. Rendelés után azonnal a kiszemelt vendég karjaiban terem, simogatásra várva.

Miután belakmároztam és letudtam a finom kávét profiterollal karöltve, nekivágtam a 6,8 kilométeres körnek. És persze a lépcsőknek, hisz Segesváron ebben tényleg nincs hiány.

Következett az  Csizmadia-torony, a Szabó-torony, az Óratorony, a Kovács-torony, a Diáklépcső (mind a 172 foka!), a Kötélverő-torony, a Mészáros-torony és bástya, a Vár-tér a Szarvasos házzal és a Polgármesteri Hivatal.

Hihetetlenül megéheztem ebben a koslatásban J. A Szarvasos házban következett egy finom leves és diós torta búcsuzóul a páromnak.

Ja, ráadásként a számla képeslappal érkezik, az emlékeket megszépítendő…

Szász okosságok, hogy titeket is megérintsen Segesvár szelleme!