Egy délután Gyulafehérváron
Röpke négy órám volt városlátogatásra, ezért a várat választottam és nem bántam meg. Ez volt az egyik legélménydúsabb délutánom.
Hétközben igazi élmény itt sétálni, főleg a nyári vakációk előtt. Kényelmesen, zsúfoltság nélkül a kövezett utcákon.
A koronázási katedrális
Azon kaptam magam, hogy a katedrális belsejében sétálgatok, megcsodáltam minden rejtett zugot, szobrot, festményt. Néhány percet elidőztem a bejáratnal, melynek két oldalán I. Ferdinánd király és Mária királyné képei láthatók.
A katedrális külső kertjéhez közeledve, növekvő gyerekzsivaj figyelmeztetett a falakon túlról. Hoppá: elkezdődött a vakáció előtti “iskola másként” tanulóprogram. Tehát vihar előtti csendnek bizonyult a nyugalom. 😀
A gyulafehérvári vár
A növekvő gyerek és pedagógus áradat kerülgetése közben egyre közelebb kerültem a belső várudvarhoz. A lassú setából hamarosan futólépésre váltottam, a tömeg elől menekülve. Még a Szent Mihály templom mellett is elszaladtam a szabadulás reményében. Úgy okoskodtam, hogy majd kimenet megnézem.
Az egykori lőtér vagy gyakorlótér közepén eszméltem, hogy nem lesz ma esélyem emberfürtök nélküli fotókat készíteni. Körös körül múzeumok kellették magukat, de már elkezdődött a tolakodás majd minden bejáratnál. Egy pillanat alatt eldöntöttem, hogy jobban járok, ha meglátogatom a kapukat, a múzeumok várhatnak.
A kapuk útja
Jelentem sikerült! Én sem tudom, hogyan, de minden kaput megtekintve a Római Térre érkeztem.
A Római Teret egyébként a negyedik kapun át lehet megközelíteni és itt is lehet a várból kimenni.
A harmadik kapu, mely barokk stílusú és talán a legszebb mind kozül, egy diadalívre hasonlít a maga három árkádjával. Tekinthetjük főkapunak, hisz ezen a kapun lehet bemenni a várba.
A kaputól egyenesen előre, a domb aljánál a Horea, Closca es Crisan obeliszk tekinthető meg. A 28 méter magas obeliszk talapzatánál a Győzelem szobor helyezkedik el, számomra jelentős szocialista beütéssel. ĺzlés ide vagy oda, úgy tűnik keresik a friss házasulandók és népzenészek, hattérfotónak vagy filmezési helyszínnek. Viccen kivül, egy kisebb sort kellett végigállnom, hogy megtekinthessem.
A város irányába ereszkedve, egy hosszú és napsütötte oldalon leereszkedve, áthaladtam a második kapu alatt. Alaposan megszomjazva az erőltetett setában, a szemem sarkából a harmadik kapu melletti teraszt nézegettem,
Megcsodáltam a mini diadalívet, amely az első kapunak felel meg. Különleges, akárcsak a harmadik kapu, érdekes egyvelege a múltnak és a jelennek.
Az árkok
Visszafordultam és a vár fele sétálva, számolgattam maradék energiamorzsáimat. Szerencsémre, a telefonom után kutatva energiaszeletre bukkantam a híres-hírhedt női retikül belső bugyraiban. Annyira megörvendtem, hogy majszolgatás közben lazán elhaladtam a becélzott terasz mellett. Bevallom mágnesként vonzott a színes halaktól hemzsegő medence.
Másfél órámba tellett az összes bástyát körbesétálni, pedig jelzem, hogy még az őrségváltást is kihagytam
Végül, hét bástyával és másfel órával kesőbb, visszatértem a halas medencéhez. Néhány tucat színes japán törpehal lenyűgöző látványt nyújt az erre fogékonyaknak, főleg ha vacsorájukat várva kiváncsiskodnak, a látogatók őszinte örömére. És itt találkoztam a mérnök úrral.
A mérnök
Az idős mérnök évek óta eteti a halakat, télen-nyáron minden este itt fejezi be két órás sétáját. Minden nap, kivétel nélkül kényezteti kis kedvenceit haladelellel és közben mesél az érdeklődőknek.
Engem virtuális sétával örvendeztetett meg, szegről – végre elmesélve a vár történetét, pontosan és precízen, ahogy egy mérnökhöz illik. A vár utolsó részét együtt sétáltuk végig, meglátogatva a Nyugati Havasokból hozott kis fatemplomot is.
.A bejárati hídnál váltunk el egymástól, I Ferdinánd király és Mária királyné tekintetétől kísérve, kölcsönösen megköszöntük egymás társaságát,
A parkoló fele haladva rájöttem, hogy négy órámba tellett kutyafuttában megnézni a várat, a bástyákat, a múzeumokat és a védelmi sáncokat. Ja, és belefértek még a halak is, idős barátom kedves társaságáról nem is beszélve.😀
Összegezve, néhány látnivaló biztosan kimaradt… Gyulafehérvár, hamarosan visszatérek!